Van,

amikor elfelejtek mindent. Mondjuk most, tesin. Labdajátékot jatszottunk és ez lefoglalt engem par percre. Fura volt, hogy mosolygok. Aztán hirtelen észbe kapok, eszembe jut Ő és utána a vízözön.
Mindentől és mindenkitől ideges vagyok. Szakad meg a szívem.
Bele vagyok pistulva ebbe az egészbe. Ki akarok mászni ebből a gödörböl.

Úgy sajnálok mindent. Jó lenne, ha már karácsony lenne. Nem bírom ezt a várakozást. Néha úgy érzem, ő is okozó, de mégis ő a megoldás. Teljesen ambivalens. Nem menekülhetek, keresem a megoldást, csak kurva nehéz. Nem akarom őt megutálni elkeseredésemben.

Published with Blogger-droid v2.0.1