Hányinger

Veszekedés reggel. Minden nap. Mindig. Már a karácsonyi díszítés sem dob fel. Pedig azt mindig szerettem.

Ebéd a nagyszülimnél. Nyögve nyelünk anyuval. Hányingerem van. Az egész pocsék családomat ledugták a torkunkon. Ki akar jönni minden. Minden mocsok és szemét. Mintha mi sem történt volna. Mintha minden rendben lenne. Mindenki mosolyog.

Kezdünk meghanyatlani. Erősek voltunk mindig, de mindenkinek megvannk a maga határi. Anya ideges, mindenre. Én megállás nélkül bőgök. Nem tudok koncentrálni.

Tudom, hogy lehetne rosszabb, de most még csak azt sem tudom figyelembe venni, hogy másnak is lehetnek problémái. A világ összes terhe az én vállamat nyomja? Van még lejjebb? 

A nyaramat akarom visszakapni, a Vele töltött nyaramat. Nem akarok gondolkozni. Nem akarok rosszul lenni. Vissza akarok térni. Mi rántott ilyen mélyre? Látom, hogy rosszul csinálom, de egyszerűen...lehetetlen vagyok. Pánikrohamaim vannak, nem kapok levegőt, nem tudok aludni. Pörög az agyam.

Egy roncs vagyok.

Published with Blogger-droid v2.0.1