Sodródjunk!

Abba kell hagynom az agyalást, a drámázást, a hisztizést. Össze kell szednem magam. Nincs értelme még azon gondolkoznom, hogy mi lesz, ha... Kicsit hagynom kell magam, hadd sodorjon a víz, nem szabad rágörcsölnöm egy kapcsolatra, ahhoz még túl fiatal vagyok, vagyunk. Mindig olyan előrelátó vagyok, van 6 tervem, olyan nem lehet, hogy valami bizonytalan az életemben; de így nem élhetek, el kell tudnom lazulni.

Addig leszek vele, ameddig jó, ameddig jól érzem magam vele, nem idegesít folyamatosan, ameddig nem teher vele lenni. Amíg adunk egymásnak, addig minden rendben. Ha pedig már nem, tudnunk kell lépni. Tudnunk kell dönteni. Mindkettőnknek. Így van ez rendjén.

Nem baj, ha már nem égek 1000 fokon, nem baj, ha élvezem a nélküle töltött időt is és nem baj, ha néha összevitázunk vagy nincs mindig kedvem csüngeni a nyakán. Ettől még szeretem. Egy igazán komoly kapcsolat két ember között szerintem így működik jól. Megvannak a saját dolgaink, hobbijaink, terveink, elkepzeléseink, egymással, de egymás nélkül is. Attól, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást, még nem nőttünk össze.

Remélem, túl leszek ezen a pánikon és nem rontottam mindent el. Ő türelmes és várakozò, engem meg nem hajt a tatár, szóval van még időm eldönteni, hogyan tovább.

Pénteken jön, van pár jó programötletem. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, igykszem pozitívan hozzáállni. Ráérünk. Ezt kell mondogatnom magamban.

Ráérünk.

Published with Blogger-droid v2.0.1