megszokni a rossz időt. Egyre többet nevetek és általában össze tudom szedni magam. Még mindig nagyon kedvtelenül és idegesen kelek reggel és nehezemre esik kedvesnek lenni akár a barátaimmal is, de azt hiszem, jó úton vagyok.
Viszont még sokszor szorul össze a szívem és kapok nehezen levegőt. Igyekszem nem túlzásba vinni a beszélgetést Vele, de egyszerűen igénylem a hangját. Szeretnék már találkozni vele, akkor valahogy egy kicsit megerősödöm. Vannak a napnak szakaszai, amikor azt hiszem, ő csak egy barát, van, amikor szakítani akarok vele és az egyedüllétet képzelem el, de általában az ezelőtti időkben tőle kapott nyugalomra és szeretetre gondolok. Megnyugtat, melenget kicsit. Érzem, mikor gondol rám, látom, ahogy mosolyog és azt is, hogy aggódik értem, értünk. Még a hisztim elején mondta nekem valaki, hogy ha ezen együtt túl leszünk, csak még jobban elmélyül a kapcsolatunk. Valahogy így érzem most. Hiába beszélek róla, csak vele érzem biztosnak a szavaimat. Szeretem hallani a hangját, ahogy Pöttömnek szólít. Jó lenne, ha most megfoghatná a kezem, vagy csak csöndben ülne mellettem. Meg akarom tartani őt.
Nem kizárt, hogy a távolság miatt egyszerűen csak bedumálom magamnak ezeket, persze. Ha itt lenne, nem lenne időm úgymond "kiheverni" a vele töltött időt és el tudnám dönteni, hogy hogyan tovább. Várom a karácsonyt, hogy szabadon, kötöttségek nélkül eltölthessek vele egy kis időt kettesben, hogy tudjam, a szívem vele van-e még.
Vele akarok lenni, hogy megpuszilhassam a vállát. Hogy lássam a szemében magam, azt, hogy egy egész világot jelentek neki. Közel akarom őt tartani magamhoz. Szükségem van arra, hogy szerethessem őt. Szükségem van rá, a biztonságára, a mosolyára. Ő az én boldog világom, az életem egy másik fele.
Napközben, amikor a barátaimmal vagyok, nem érzem így. Akkor úgy gondolom, hogy jó lesz nekem egyedül is, de amikor hazaérek és egy pillanatra csönd lesz körülöttem, magamat is üresnek kezdem érezni hirtelen.
Eddig akkor sem éreztem magam egyedül, amikor egyedül voltam, most viszont folyton. Muszáj tartanom a kapcsolatot a közelemben lévőkkel, különben úgy érzem, elsüllyedek.
Jól akarok lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése