2011. december 16., péntek

Fáradt vagyok.

Nagyon-nagyon fáradt. Tele a hócipőm mindennel, de nagyon.
Meghallottam a hangját a telefonban és összeszorult a szívem. Holnap megyek hozzá. Várom is meg nem is. Szívesen megyek is meg nem is. Félek is meg nem is.
Megkaptam a továbbtanulási könyvet. Öröm helyett kétségbeesést érzek.
Utálok itthon lenni, minden másodperc kínzás.
Nagyon-nagyon fáradt vagyok. Úgy érzem, semmire sem vagyok képes. Csak ülnék egy szobában, elzárva a külvilágtól, hallgatnám a csendet és vegetálnék. Nem akarok menni sehová, nem akarok mosolyogni, nem akarok beszélni. Fáj mindenem, főleg a szívem.
Elfáradtam. Rettenetesen.

Nincsenek megjegyzések: