2011. december 17., szombat

Csalódások

A csalódások időszakát éljük. Én most élem meg a legrosszabbul. Csalódunk barátokban, a családunkban, a szeretetben, a szerelemben, hitben, emberekben, akiknek újra és újra megadjuk a következő esélyt. Csalódunk abban, amiben eddig hittünk, a világban és legfőképpen önmagunkban. Úgy érzem, mintha nem lenne több esély. Senkinek sincs. Olyan elhasználtnak érzem a világot, senki nem értékel semmit. Ez egy már annyiszor átrágott-megrágott téma, de amikor eluralkodik az emberen, lenyomja a víz alá. Utálok mindent és mindenkit. Senki sem tud már nekem újat mutatni? Undorodom...mindentől. Egyszerűen... Nem is tudok már mit mondani. Álljon mindenki a talpára! Köztük én is.

Nincsenek megjegyzések: