Azt mondta, szerinte az harcolhat bennem, hogy szeretem őt is, de kíváncsi is vagyok. Amiben van valami. Ő ettől tart, mert szerinte ez mindig bennem lesz és ha együtt maradunk, egyszer úgyis győzni fog a kíváncsiság. Szerintem ez nem törvényszerű. Ha tudom, mi nyomaszt, ha rájövök a nagy pánikolásban, hogy mi zavarhatott össze, sokkal hamarabb megnyugszom és meg van arra az esély, hogy túltegyem magam ezen.
Persze, majd elválik, hogy a jövőben mi lesz, de most megpróbálom lecsillapítani magam és arra koncentrálni, hogy visszataláljak Hozzá. Nem akarok mással lenni, szeretek Vele lenni, mert megnyugtat, mert biztonságban érzem magam mellette és mert kitartó és türelmes. Nem ismerem még egy ilyen férfit, mint Ő.
Egyszer már végigcsináltuk, egyszer már volt sokkal rosszabb is. Egyszer már elmúlt és minden helyre állt. Azon kell drukkolni, hogy ez is csak időszakos elbizonytalanodás. Ha 2 évente elbizonytalanodom pár hétre, az szerintem még belefér, aztán ha mégsem, akkor úgy kellett lennie. Nem akarok ráfeszülni a kapcsolatra, amíg jól érezzük magunkat, nem lehet semmi baj. Mostanában voltak rosszabb pillanatok, be kell vallanom, nem egyszer kérdőjeleztem meg az érzéseimet, de igaza van: amíg jó, amíg dolgozunk rajta és amíg akarjuk, addig van kiút együtt.
Eleve már saját magamra gyakorolok nyomást azzal, hogy azon aggódom, hogy évek múlva majd mi lesz, vagy mi lesz, ha szétmegyünk, vagy hasonlók. Senki sem tudja, mert annyi minden fog addig történni, hogy nem lehet rá előre felkészülni. Jó, ha egyáltalán fél évre előre tudok tervezni, nem hogy egy életre!
Nem mondom, hogy a kíváncsiságom a későbbiekben nem jelenthet problémát, de majd meglátjuk, hogy lesz.
Azon kell dolgoznom, hogy megnyugodjak és hogy jobb legyen együtt. Mert képesek vagyunk rá. Tudom és érzem.
Mindig van kiút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése