Most már igyekszem nem olyan sokat írni blogba, mert egyrészt időm sincs rá, másrészt meg ez késztet engem gondolkozásra. Azt hiszem, ez a szakasza az életemnek nem gondolkodást igényel, hanem cselekvést.
Itthon egyre jobban borul a bili. Apa kőkemény alkoholista, ez nyilvánvaló. Az, hogy anya ezt hogyan kívánja kezelni, az ő dolga. Bízom a döntésében.
Tegnap is nagyon berúgott, kihívtuk az anyját, hogy lássa. Nem akarunk titkolózni, nincs értelme. Nem vallotta be, hogy ivott. Megesküdött a saját anyja életére, hogy nem ivott. A saját anyja előtt. Ha nem vallja be magának is, hogy iszik, mi nem fogunk tudni tenni semmit. Anya megvárja, amíg elkerülök innen, vagy hogy egyáltalán elkerülök-e innen, addig pedig mindenáron azon leszünk, hogy elküldjük elvonóra. Volt már a családban alkoholista. Nem lesz gyerekjáték, az biztos, de ehhez apa kell a leginkább. Én nem látok semmi jót, nem bízom benne, mindig is egy gyenge jellem volt, de mindegy. Magammal kell foglalkoznom.

Vele sem sokat változott a helyzet. Nagyon hiányzik, jó lenne, ha itt lenne, ezek a cirkuszok nagyon megviselnek engem is, nem csak anyát. Arra kért, hogy a hátralevő időt ne tegyem tönkre gondolkodással, hanem próbálja még élvezni. Mármint, vele. Elképesztően hálás vagyok neki a hozzáállásáért. Azt is mondta, hogy ha kellek neki, mondjam, ha pedig már nem, ne áltassam. És azt is, hogy amíg kellek neki, ő itt lesz, de ha eldobom, ő sem tudja, mire számíthatok. Jó érzés, hogy tiszta a lelkiismeretem és továbbra is őszinte lehetek hozzá. Nagyon nehéz időszakon megyek keresztül. Lehet, már nem vagyok olyan rosszul, mint kerek két hónapja, de még mindig nem mondanám, hogy jól érzem magam a bőrömben. Képtelen lennék most Őt eldobni magamtól, hiszen általa érzem, hogy van jövőm, van életem. Nem tudom, ez kihasználásnak számít-e. Ő váltig állítja, hogy nem, meg különben is, ne beszéljek már hülyeségeket, de én aggódom érte. Rettegek attól, hogy megbántom.
Most, hogy kétségessé vált az, hogy felvesznek pesti iskolába...hát, fogalmazzunk úgy, nem tett jót a kitartásomnak. Nagyon rajta vagyok, mindenképpen felmegyek, de elkezdtem nagyon félni tőle. Nem tudom, újonnan miért pánikolok ennyit minden apró változástól, azt hiszem, egyre jobban jönnek ki rajtam a horoszkópom vonásai. Szűz. Ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztem, kétségbeesek. Ezért is volt olyan nagy a sokk két hónapja is. Én már elterveztem, hogy Hozzá megyek feleségül...

Müller Péter szerint az a szeretet, amikor törődünk valakivel. És szerintem igaza lehet. Törődünk a családunkkal, a barátainkkal, a kiskedvenceinkkel, mert szükségük van ránk és nekünk is rájuk. Nem mondom, hogy néha nincs Belőle elegem, de törődni akarok vele. Ha valamin megsértődik, vagy megbántom, az első az, hogy kiengeszteljem. Mindig tudni akarom, hogy ő mit és hogyan gondol. Azt akarom, hogy jól legyen.
Valaki azt mondta nekem, hogy attól fél, a lehetetlent hajkurászom, mert tökéletes nincs. Nem tudom, lehet van valami igazsága, de erre még ráérünk. Még próbálok kitartani. Nem minden áron, mert jelen pillanatban a saját jövőm a tét, de igyekszem. Azt hiszem, jelen pillanatban többet nem tudok tenni.
Nehéz.