Mindig elfelejtem, hogy csak magamra számíthatok. Rábízom magam másra, aki rend szerint a legnagyobb szarban hagy cserben és csak akkor jön vissza, ha már rendbe szedtem magam.
Ez a szám hangulata az, amit most érzek. Holnap a próbán megpróbálok mindent beleadni: igyekszem minden kedvemet összekaparni hozzá és odateszem magam - úgy, ahogy azt illik. Ha meg kell, mindenkit elküldök a picsába. Mert miért ne? Ha nem arra vagyok rendeltetett, hogy ott legyek, majd leszek máshol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése