2011. január 15., szombat

Az a nagy helyzet,

hogy nekem kurvára nincs egy darab normális barátom sem. Legalábbis a hosszútávúak közül.
Elegem van abból, hogy mindig én nyelek, mindig én teszem félre a saját életem mások kedvéért, értem viszont senki egy darab követ nem tenne arrébb...
Hihetetlen, mennyire nem számítok. Csak addig kellek, amíg velem minden rendben van. Ha már kicsit hamarabb borul a bili, vagy nincs mindig jó kedvem, mindenki hátat fordít nekem.
Kurva nagyot csalódtam...

Nincsenek megjegyzések: