nagyon szeretek valakit, de ő nem szeret engem eléggé. Olyan élethű volt, amikor megcsókolt, hogy még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut. Furcsa érzés; olyan, mintha lenne valakim... Szó szerint várom, hogy ez a valaki felhívjon, vagy írjon egy üzenetet.
Ironikus. Pont tegnap bizonygattam anyának, hogy mennyire nincs szükségem senkire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése