Ha nagyon szűkre vannak megszabva a határaim, szándékosan átlépem őket; még csak meg sem próbálom visszafogni magam! Ugyanakkor ha hagynak nekem egy kis helyet, levegőt, még ha lehetőségem lenne rá sem lépném át a határt, sőt, messziről elkerülöm őket!
A helyzet akkor a legérdekesebb, amikor nincs megszabva semmi, amikor én döntöm el, mi az, ami még belefér és ami már sok: szűk keretek közé préselem magam és mindent elkövetek azért, hogy ne kelljen ezeken átlépnem.
Képtelen vagyok hülyeséget csinálni. Ha valami rajtam múlik, bármilyen helyzetben is vagyok, hirtelen megmerevedem és nem veszek levegőt.
Szeretnék ebből kitörni, de nehezen megy. Jó lenne egy kicsit a falba verni a fejem, valamit megbánni, valami olyat tenni, ami egyértelműen nem jó, mégis örömet okoz. Nem csak szavakat akarok, hanem tetteket is.
Ez eddig oké.
De miért ilyen rohadt nehéz?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése