van, hogy megkérdezem magamtól, hogy ki ez az ember. Két évvel ezelőtt is hasonló volt. Elmerültem a problémáimban és eltávolodtam Tőle. Képtelen vagyok csak feküdni mellette, a tehetetlenségből düh lesz és csak azt érzem, hogy szabadulni akarok ettől a szorongó érzéstől. Mintha miatta szoronganék, pedig magam miatt szorongok.
A reggelek a legnehezebbek. Ha egyedül vagyok, talán még jobb, nem rajta vezetem le ezt a rengeteg szomorúságot.
Minden reggel hányinger. Hajnali 4-kor megébredek már. Ki vagyok bukva. Félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése