de néha még mindig rám tör a rettegés. Mi van, ha nem kellek neki? Ha kiidegelem? Ha túl sokat hisztizek, túl sokat beszélek, túl sok mindent mondok és teszek és nem tudok leállni, csak kattogok. Nem tudom nélküle elképzelni az életemet, a részemmé vált. Nem akarok rátapadni, nem akarom megfojtani, néha mégis olyan érzésem van, hogy túl sok vagyok.
Nem arról van szó, hogy nem bízom benne, hogy nem hiszem el azt, amit mond, inkább magammal szemben vagyok bizalmatlan.
Miért érzem úgy hirtelen, mintha elveszítettem volna őt? Nem történt semmi rossz, mégis olyan, mintha az elmúlt 7 hónap csak egy álom lett volna és most döbbennék még csak rá, hogy semmi sem volt igaz. Elképesztően zavaros és fájdalmas érzés...
A végén pont azért fogom őt elveszíteni, mert nem akarom őt elveszíteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése