Reggeli vihar

Már nem beszélek vele. Tegnap többször megütte anyát, én nem voltam itthon. Anya segítségért kiabált, átfutott apa "szent" szüleihez mamuszban, kisírt szemekkel, kutyával az ölében.
Végre ők is látták az ő "szent" fiúkat magából kikelve üvöltözni. Mocskolódni. Ostobaságokat fröcsögni. De továbbra is mindenki csak saját magat sajnálja. Mindenki sír. Csak mi állunk a lábunkon. Csak mi élünk még anyával. El fogunk menni.
Apa azt mondta, meg fogja ölni anyát. Képes rá, nem lenne vesztenivalója. Félek apától. Bármikor elpattanhat nála valami.

Published with Blogger-droid v1.7.4