2013. július 30., kedd

Alapvetően több problémám is van.

Nem csak a párkapcsolatommal, hanem a saját életemmel kapcsolatban is. Nyilván. Mert kinek nincsenek. Nagyon megélek minden érzést, nagyon hamar magamra veszek mindent és ezzel együtt nagyon hamar kétségbe is esek, elveszek a problémáimban. Engedem, hogy irányítsanak. Mármint a problémáim.
Az, hogy elbizonytalanodom az érzéseimben, sok mindennek lehet a jele. Annak, hogy már valami elmúlt, vagy annak is, hogy valami hiányzik, vagy csak elhanyagoltuk egymást, vagy tudjam is én, még mi... Már sokszor leírtam, de tényleg azért vagyok ilyen döntésképtelen, mert még nem volt kapcsolatom ezelőtt, nem tudom, igazából mire is reagálok így. Valószínűleg egyszerűen csak rossz passzban vagyok. Mint két éve, októberben. Csak most annyira nem veszem komolyan, mert szerintem belepusztulnék még egy ilyen két hónapba. Hánytam az idegességtől, folyton sírtam és teljesen meg voltam zavarodva. Most is sírok kicsikét, ha az érzéseimről beszélek a barátommal, de közel sem vagyok olyan depis, mint akkor. Nyilván egyelőre, nem tudom még, mi lesz ebből, de erősebb vagyok én annál, hogy megint odáig fajuljanak a dolgok. Bár inkább legyen megint az, ha utána két ilyen gondtalan évem lesz a barátommal, mint most.
Igazság szerint én azt gondolom, érdemesebb megmenteni egy ilyen jól működő kapcsolatot, mint kidobni az együtt töltött időt. Nagyon monogám és hűséges típus vagyok, ami alapvetően egy nagyon pozitív dolog, ugyanakkor ezáltal hajlamosabb lehetek tovább ragaszkodni, mint kellene. Mondjuk ez egyáltalán nem törvényszerű, de lehetséges. Ha ne adj Isten odáig fajulna a helyzet, hogy úgy döntünk, nem folytatjuk együtt tovább, abból kurva nagy cirkuszt fogok csinálni. Félnék tőle, mert szerintem nagyon nehéz lenne, de nem akarom feladni, és ez elég is ahhoz, hogy ne kelljen feladni. Mert szeretjük egymást. Persze, változtak az érzéseink már lassan három év alatt, hullámoznak is, át is alakulnak, de nem szabad megijednem a változásoktól.
Ha találtam valaki olyat, akiért megéri kitartani, nem fogom egykönnyen feladni.
Sokkal többet érünk Mi annál.

Nincsenek megjegyzések: