mi lehet most a baj velünk.
Ha felmerül bennem, hogy valami nincs rendben velem meg a barátommal, valószínűleg nem csak azért kezdek aggódni, mert ráérek. Megpróbáltam nem pánikolni, hanem végiggondolni, hogy min kellene változtatni ahhoz, hogy ne érezzem ezt a kellemetlen szorítást a mellkasomban.
Természetesen nem azt mondom, hogy csak az ő hibája, de kicsit eltávolodtunk egymástól. Ő foglalkozik a saját hobbijaival, a munkakereséssel, barátaival, aztán kicsit együtt vagyunk, hülyéskedünk és különösképpen nem történik velünk semmi. Kicsit úgy érzem, elhanyagolja a közös életünket, talán két külön utat kezdtünk el járni és hogy ne legyen baj, azon kell dolgoznunk, hogy jobban benne legyünk...egymásban. Egymás életében. Én mindig készülök kis meglepetésekkel, kedves gesztusokkal, de ő az én irányomba mostanában nem igyekszik. Pedig igényelném. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én ezt leírom, de egye-bassza, bevallom, romantikus kislány vagyok én is, szeretetnyelvem az ajándék. Egy lopott virág bőven kielégíti minden vágyam, vagy akkor is nagyon boldog lennék, ha meglepiből kijönne elém a munkahelyemre, vagy a vonatra. Ilyenekre gondolok. Pedig ezekre a legnehezebb rávenni. És hogy őszinte legyek, ez nem esik túl jól.
Ma elhívtam őt egy rögtönzött piknikre, lesz limonádé meg házi süti, remélem, nem vált át megmagyarázósba, amikor felvetem, hogy szerintem mi a bibi.
Drukkoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése