VÁLTOZÁST!
Ma végre elért az érzés. Változni akarok, változtatni, mert most, abban, amiben vagyok, megfulladok.
Magamon akarok változtatni, a külsőmön, a belsőmön, a személyiségemen, a környezetemen.
Mostanában ismét aktívan gyűlöltem magam, mégsem tettem semmit. Büntetem magam, amiért kövér vagyok azzal, hogy kövér maradok. Le akarok fogyni. Az akarok lenni, aki lenni szeretnék, olyan akarok lenni, aki szereti önmagát. Mert aki nem szereti őszintén önmagát, mást sem fog tudni őszintén szeretni. Nem akarok félni a változástól, attól, hogy minden megváltozhat, ha egy kicsit én is átalakulok.
Nem tudom, mi lesz ebből, de tetszik ez az újfajta érzés. Értelmet nyert ez az egész.
Azt sem tudom, mit fogok a hátam mögött hagyni. Nem tudom, Őt a hátam mögött fogom-e hagyni, de vele együtt akarok megváltozni, elégedettebb lenni az életemmel. Ehhez neki is kell változnia, alakulnia, de jó úton halad és igaz, most nagyon nehéz neki, nagyon sok mindent kell végigcsinálnia a közeljövőben, de bízom benne, bízom abban, hogy megoldjuk.
Igazából most csak magammal akarok foglalkozni. Most, ebben a pillanatban úgy érzem, meglennék Nélküle, de nem akarok meglenni Nélküle. Ragaszkodom hozzá, de végre el tudom engedni ezt a vele vagy nélküle kérdést: mert lesz ahogy lesz. Hosszú idő óta először érzem azt, hogy el tudom engedni a görcseimet és magammal, a saját elégedetlenségemmel tudok foglalkozni és nem a párkapcsolatommal.
Nem akarom Tőle függővé tenni azt, hogy mit gondolok magamról és hogy érzem magam a világban. Ő nekem egy plusz, de nem feltétlen szükséges, hogy jelen élethelyzetben meghatározzon a párkapcsolatom. Szükségem van egy kis helyre és időre úgy, hogy ő támogat. Nem tudom, érthető-e az, amire gondolok. Kicsit zavaros még, de elkezdődött: tényleg jobban leszek hamarosan.
Csak így tovább, nem adom fel...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése