hogy az, amilyen állapotban én voltam az elmúlt időszakban, túl jó volt. Most én is ugyanolyan problémákkal küzdő ember lettem, mint bárki más. Már szokom, már túlélem, már megélem, de nehéz. Nehéz szembesülni azzal, hogy mehetnének másként is a dolgok, hogy néha úgy érzem, az idő ellenünk dolgozik, hogy még mindig néha összeomlok legbelül.
Azért ez a két-két és fél év elég kritikus időszak, legalábbis részemről. A hormonszerelem alábbhagy, sok a negatív példa, az életünk pedig nem úgy alakul, ahogy kényelmes lenne.
Most első sorban a túlélés a fontos, érzem, hogy hamarosan rendeződnek a dolgaink. Addig nem fogok kilépni a kapcsolatból, amíg úgy érzem, hogy nem élném túl nélküle. Komplex, sok összetevős ez a dolog, amíg nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy mit akarok, nem csinálok semmit. Addig azért küzdök, amink van. Mert sok mindenünk van és nagyon ritka is az, amink van. Csak félek attól, hogy én igazából más vagyok, csak mivel vele vagyok, nem ismerem meg önmagam.
Áh, sose fogok jobban lenni. Sose fogok jobb lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése