Én is bölcsebb leszek azért...

Megint ismételni fogom önmagam, de ezek a hullámvölgyek segítenek okosodni. Lehet, már egyszer keresztül mentem ezen az egészen, de mindig valami apró, de új dologra rájövök. Vagy nem is újra, hanem valami régire, csak új formában.
A mostani "ilyenem" az, hogy nincs jó döntés.
Talán nem vettem volna olyan komolyan ezt az egész butaságot, ha tudatosítom magamban, hogy ez nem a világ vége. Vagy nem is tudom. Annyira úrrá lett rajtam a pánik és a kétségbeesés, nem biztos, hogy egyáltalán képes lettem volna összeszedni magam. Minden esetre, az életemmel is az a legnagyobb problémám, hogy nem tudok veszíteni. Nem tudok rosszul dönteni, képtelen vagyok hibázni. Ha valamiben nem nyerhetek, akkor szándékosan úgy csinálok, mintha nekem nem is lenne szükségem arra, hogy abban a bizonyos dologban jó legyek, sőt, csak még jobban rontok a dolgaimon, hogy még csak fel se merüljön az ellenkezőjének a lehetősége. Pedig mindig van valami, amiben meg kellene mutatnom, hogy jó vagyok. Nem érzem magamat szépnek ebben a testben, de úgy csinálok, mintha ennek nem is lenne köze ahhoz, ahogy élem az életem. Pedig de. Alig járok be a suliba, nem csinálok semmit, azt sem tudom, mit merre, de ez is csak azért van, mert rettegek attól, hogy ha próbálkoznék sem lennék elég jó. Tudom, hogy nem vagyok buta, sosem igyekeztem, mégis itt vagyok, de visszatart az, hogy ha igyekszem, az nem lesz elég. Várok arra, hogy elkezdődjön az életem, hogy rájöjjek, mit akarok, pedig magamnak kellene kitaposnom a saját utamat, nem jön semmi sem magától.
Meg akarom nyerni az életet, mintha ez egy verseny lenne. Minden áron tökéletes életet akarok. Nem pénzben, nem vagyonban, nem külsőre. Csak belsőre, de azt nagyon akarom és igyekszem abból kihozni mindezt, amim van.
Pedig ezt nem lehet jól csinálni. Nincs arra elég idő, hogy az egész életedet jól éld. Nincs olyan, hogy hibátlan élet. Annyira szubjektív minden... Csak le kellene szoknom erről a már néha beteges vágyakozásról és csak egyszerűen élni az életem. Megbirkózni azzal, ami jön és elfogadni azt, hogy én is csak ember vagyok, aki néha nem tudja, mit tegyen és lehet, hogy óriási baklövést követ el. Azzal, amit művelek csinálom a legnagyobb hülyeséget...
Csak lazán.
Majd minden oké lesz.
Majd az idő megoldja.
Majd mi megoldjuk.