talán nem is olyan nagy baj, hogy megtörténnek ezek az elbizonytalanodások. Véresen komolyan veszem őket, pedig egyrészt ezek is hozzátartoznak a párkapcsolatokhoz, akárki akármit mond, másrészt rájövök, hogy igazából az én életem sem éppen makulátlan és bőven van min javítani a kapcsolatomon kívül is. Barátokon, jövőn, terveken... Ez amolyan vészjelzés legbelülről, hogy 'heló, szedd össze magad, légy önmagad, ne lustulj el!'.
Alapnak vettem, hogy Ő van nekem és így kicsit magamat is elveszítettem. Nem építhetek teljesen rá, mert semmi sem biztos. Bepánikoltam, mert rájöttem, ha Ő nincs nekem, akkor senkim sincsen és a kapkodással, agyalással, hisztizéssel csak azt értem el, hogy még távolabb legyen. De ha akarjuk, márpedig akarjuk, akkor mindent rendbe hozhatunk. A fiatalok legnagyobb része szerintem ott rontja el, hogy nem próbálja meg. Mert megpróbálni meg kell. Ha nem próbálsz, csak veszítesz.
Írtam neki egy elég komoly, összefoglaló levelet az érzéseimről, dolgokról, amiken szerintem változtatni kellene. Azért levelet, mert egyrészt így én is jobban össze tudom foglalni a gondolataimat, másrészről neki is több ideje van mindent átgondolni. Megkértem néhány dologra, megkértem arra, hogy vegyen komolyan, mert mondhatja nekem élete végéig, mennyire nagyon szeret, ha ezt tettekkel nem igazolja, csak szöveg az egész... Annyit írt vissza, hogy igazam van. Szerintem még az életben nem hallottam ilyet tőle, de megvallom az őszintét, nagyon megkönnyebbültem. Azt hittem, ellenkezni fog, hogy megint harcolnom kell vele és az igazat megvallva néha már eléggé bele vagyok fáradva a küzdelembe. Olyan hihetetlenül makacs, ettől meg én is csak még makacsabb leszek... Néha még mindig nem vagyok biztos abban, hogy jót teszünk-e egymásnak, hogy elég jók vagyunk-e egymásnak, most kicsit előtérbe kerültek a rosszabb tulajdonságai, de remélhetőleg hamarosan túl leszünk ezen az egészen és újra minden rendben lesz. Mint másfél évvel ezelőtt.
Tudnom kell elfogadni őt, szeretni őt, ugyanakkor tudomásul kell vennem azt is, hogy lehet, nem vele élem le az életemet.
Van abban igazság, hogy amíg jó, addig legyek vele, de az élet nem habos torta és van, amikor nem jó. De akkor sem szabad feladni, mert nélküle csak még rosszabb lenne és mégis ki az a tökfej, aki még rosszabbat akar a jó helyett?
Néha úgy érzem, túlságosan is ragaszkodom, aztán rájövök, hogy senkinek sem tartozom magyarázattal és azt csinálok, amit akarok.
Sokkal mélyebbről is visszajöttünk már. Most is megcsináljuk.
(Ha pedig nem, képesek leszünk elengedni egymást. Mert ez az igazi szeretet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése