bennem az indulatok.
Folyton háborgok, nem tudom visszafogni magam. Mindenről kimondom a véleményemet és gátlástalanul ítélkezem. Tele vagyok méreggel és önteltséggel. Sosem éreztem még ennél jobban magam, de ha így folytatom, jóformán mindenkit el fogok veszíteni.
Amúgy sem lesz ennek jó vége. Gyűlölök szinte mindenkit az iskolában, a családomban, itthon... Sokat gondolkozom azon, hogy én vagyok-e az, aki rosszul gondolkozik, amiért ennyi ember ellen megyek, de végül mindig arra jutok, hogy nem. Mert mi másra jutnék? Mindenki a saját igazának hisz és azt vallja.
Nagyon elfáradtam. Amióta elkezdődött ez az utolsó év, csak csinálom a fesztivált. Be kéne végre fognom a számat, leülni a seggemre és tanulni. Hiányoznak azok az idők, amikor még minden működött, amikor még messze voltak az utolsó év szenvedései. Érzem a vég szagát, érzem, hogy hamarosan vége és ez megbolondít.
Elveszítettem a fejem és olyan lettem, mint egy óvodás.
Ez a lepratelep mindenkit meggyötör. Remélem, engem nem változtatott még meg végleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése