Sohasem voltam az a vékony fajta. Szerettem a hasamat, de egészen két évvel ezelőttig nem voltak ezzel nagy problémák.
Sok minden történt, én pedig nem figyeltem. 20 kiló felesleg volt rajtam az egészségeshez képest. Borzalmasan néztem ki, arról nem is beszélve, hogy bekerültem az ördögi körbe: szomorú voltam, amiért így nézek ki, akkor pedig ettem.
Tavaly ilyenkor jött a nagy elhatározás, nagyon le akartam fogyni. Borzasztó nehéz volt és rengeteget szenvedtem, de boldogabb sem voltam még soha, mint abban a pár hónapban. 12 kilót leadtam nyárig. Rengeteget futottam és bicikliztem, izmosabb lettem még annál is, amilyen voltam. A legbüszkébb a lábamra voltam és annak ellenére, hogy a hasam még mindig nem volt lapos, sőt, egyáltalán nem voltam még vékonynak mondható, szépnek éreztem magam.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal tartottam a súlyom, néha picit alá mentem, néha picit fölé, de mindig összeszedtem magam.
Amióta boldog vagyok, felszedtem három kilót és nagyon megéreztem. Tegnap elmentem futni és ugyanolyan jól bírtam, mint régebben, de éreztem, hogy több terhet cipelek, mint az elmúlt évben bármikor máskor.
Csütörtökön vásárolni megyünk, addigra két kilótól meg kell szabadulnom. Figyelnem kellett volna, kicsit későn vettem észre, merre is tartok. Az elkövetkezendő négy estém edzéssel fog telni, az már biztos! Jövő héten pedig amúgy is megyek Hozzá, szeretnék most az eddigiekhez képest jobban kinézni, bármennyire is kardoskodik ellene... Azt hiszem, a jövő hétvégén nagy lépést fogunk megtenni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése