Az apám értelmi szintje éppen egy zokniéval egyenlő. Olyan, mint egy kisgyerek: nem tud viselkedni, folyton kérdezget, összekeveri a sót a cukorral, hisztizik, ha egyedül marad itthon, lop, hazudik, nem dolgozik, nem keres pénzt és amikor eltűnik, nem tudom eldönteni, hogy bújócskázik-e az utcánkban, vagy lelépett piálni.
Az a nagy helyzet, hogy én és anya neveljük tulajdonképpen apát. Akinek négy évvel ezelőtt még semmi baja nem volt és akinek a családfő szerepét kéne betöltenie.
És mennyien vannak még ilyenek a környezetemben...!
A férfiaknak ilyen hamar lejár a szavatossági idejük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése