Romlott banda

Sokszor próbálok beszélni a családomról, aztán rájövök, hogy nem lehet. Senki sem tudja, hogy milyen ebben élni és én sem tudom, milyen máséban, hál' Istennek; bővel elég a sajátom. Nem akarom tudni, hogy kinek szarabb, nem érdekel. Azt akarom csak, hogy nekem jobb legyen. Elegem van ebből, el akarok menni. Besokalltam. Folyamatos értelmetlen és oktalan ordibálás, veszekedés, sírás és a legrosszabb: képmutatás és hazudozás.Lehet, hogy illik szeretni a családunkat és kiállni értük, mellettük, de ez alól az utóbbi pár hónapra/évre való tekintettel felmentem magam. A családomból talán az anyukám és az ő legközelebbi rokonai az egyetlenek, akik törődnek velem, amúgy mindenki csak magával van elfoglalva. Meg azzal, hogy megfeleljek az igényeiknek és az elvárásaiknak. Miattam dugdoshatják nekem a pénzt, akár a segglyukamba is, ha nem kérdezik meg, hogy vagyok, mit szeretnék, mit érzek és mit gondolok. Nem hinném, hogy így van értelme.
Szenvedjenek csak. Tiszteletben tartom, hogy a nagyszüleim sok mindent megéltek már és idős emberek, de ettől függetlenül erkölcsi nullák. Az apámmal együtt. Beszélgethetnek miattam, bármennyit arról, hogy milyen fülledt a levegő, hogy ki, milyen geci volt velük, vagy hogy éppen melyik testrészük fáj és kell levágni, a továbbiakban nem asszisztálok hozzá. Nem asszisztálok apám alkoholizmusához és nem tolerálom a kurvaanyázást meg a szarral dobálózást. Annyiszor eldöntöttem már, hogy nem foglalkozom vele többet, hiszen mégiscsak az apám, de mától fogva nem lesz kötelező őt szeretnem. Neki sem kötelező engem, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.Kisírt szemekkel ülök a monitor előtt, hallgatom az ordítozást; szinte érzem azt a bűzt, amit az apám áraszt, már csak a szavaival. Ideges vagyok és ezt nem azon kéne levezetnem, aki a legkevésbé érdemli meg. Már sajnos én sem tudok mit kezdeni magammal, a helyzettel, csak ülök. Megpróbálhatok a szüleim közé állni, de igazából felnőtt emberek, majd elintézik egymást között. Ha az anyám végre tényleg tenni akar ez ellen valamit, majd tesz. Nem az én dolgom, úgy, ahogy az enyém sem az övé. Ilyen egyszerű. Egy kibaszott, kurva, mocskos év vár már csak rám ezen a lepratelepen és elmegyek.De vissza se nézek, az aztán kurvaisten!