Minden adandó alkalommal

bebizonyítom, mennyire kiállhatatlan személyiség is vagyok én. Egyfolytában azt veszem észre, hogy nem kellek, hogy elfordulnak tőlem, megfeledkeznek rólam, de az jobban zavar, amikor ok nélkül valaki úgy gondolja, hogy mostantól gátlástalanul bírálhat engem. Gyűlölöm a pletykákat, a baromságokat, amiket kitalálnak és azokat, akik ezek miatt úgy gondolják, többé nem is szeretnének nekem köszönni, mert minek. Gyűlölöm a helyet, ahol élek, gyűlölök mindenkit, aki gyűlöl. Nyilván kenyérrel kéne most már vagdalóznom, de bocs, én nem vagyok jó és következetes ember. Képtelen vagyok ezt elnézni, de igazából nem is akarom. Nekem sem néz el senki semmit.