hogy mennyire semlegesen érintenek a most történő változások. Vagyis, számomra normális, de ahogy elnézem az osztálytársaimat, nehezen szakadnak el a jelenlegi közegüktől. Én már alig várom! Annyit készültem erre, fura is lenne, ha még lennének dolgok, amik meglepnek, csak kicsit sajnálom, hogy az utolsó éveim ilyen rosszul sikerültek itthon. Hozzásegítettek engem ahhoz, aki most vagyok, sok dologért hálás is vagyok persze, de szebb is lehetne a búcsú.
Nem vagyok normális. Van egy dobozom az egyik szekrényemben, ahová már a költözéses cuccaimat gyűjtöm. Falióra, amit nemrég vettem, vadi új konyharuhák, törülközők, duplafalú bögre, képkeret, ilyesmik. Erre legalább készülhetek. Sajnos mást nem tudok előre. Nem tudom, mi legyek, nem akarok tanulni, pedig az egyetem miatt költözök el elsősorban. Nem tudom, hol éljek, nem tudom, hol akarok élni. Tényleg nem a legjobb hely Magyarország, de szeretek itt lenni, maximum Anglia érdekelne, de ott meg keveset süt a nap, az meg nekem nem való. Az a munkaterület, ahová én készülök, nem éppen jól fizető. Mi lesz majd az álmaimmal? Nem tudom. Nyilván senki sem tudja, de ez engem zavar. Ő sem tart normálisnak és én is tudom, hogy nem vagyok az. Mindent meg akarok tervezni, lépésről lépésre, csak éppen azt nem, ami fontos lenne. Itt van például az érettségi. Sosem tanultam, én mindig csak a hallott dolgokat jegyeztem meg és abból éltem. Most meg...? A felénél sem vagyok, nem tudok semmit és egy hét múlva szóbeli. Mondjuk, már csak az elért eredményeket kell megtartanom valahogy. Ha elérem a szóbeliken elérhető pontok felét, vagy egy kicsit többet, 60-70% körül leszek mindenből. Angol emeltből kicsit rosszabb, az sajnos nem sikerült, német középből meg 80-90% között leszek, ami jó.
Jó lesz végre kicsit rendbe szednem a külsőmet is, ez is jócskán befolyásolja a közérzetemet. Ha már gazdag nem leszek, legalább szép legyek, nemde?
Jó ég, annyi minden vár rám, én meg csak a kicsinyes tervezgetéseimmel vagyok elfoglalva! Kicsit rugalmasabbnak és határozottabbnak kéne lennem, így el fog menni mellettem az Élet. Hamarosan 19 vagyok, ideje felépíteni azt a bizonyos saját egzisztenciát. Jó úton haladok.
Na jó, jöjjön IV. Béla meg a tatárok, sok dolgom van még, nem kellene leégnem. Égtem eleget 8 év alatt.
Gyűlölöm azt az iskolát. Még jó, hogy már csak háromszor kell odamennem, ugyanennyiszer felvennem az egyenruhát és találkozni az osztályommal és a tanáraimmal. Utána pedig viszlát!
Jó érzés függetlenedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése