2011. április 2., szombat

Túl könnyen adom magam.

Ijesztő érzés. Tudom, hogy biztonságban vagyok és nem fog fájdalmat okozni, de olyan ez nekem, akinek mindig vasból volt a szíve, mintha elveszítettem volna önmagam. Többet mondok, mint kéne; nem akartam ennyire kimutatni, hogy igenis sebezhető vagyok.
Érzem, hogy szép lassan rájön, nem is érek annyit, mint amennyinek elsőre tűnik. Nem vagyok sem elég okos, sem elég talpraesett, sem pedig elég szép. Nem mintha így nem szeretne, mert igenis szeret, csak időközben kicsit kisebb lettem, mint amekkorának elsőre gondolt.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem is igazán tudom, milyen ez az egész, hiszen életemben először érzek ilyet, de sikerült beleesnem abba a hibába, amibe sosem akartam: jobban megszerettem valakit, mint kellett volna. Vagy inkább túl hamar. Óriási lépésekben haladunk.
Most nagyon csúnyán besokalltam. Borzasztóan hiányzik.
Még sosem sírtam ennyire csendben...


Adele- Someone like you

Nincsenek megjegyzések: