már leírtam a lényeget!
Így, egy hónap után már azért tudok írni pár dolgot a suliról.
Amióta apa inni kezdett, én egyáltalán nem iszok alkoholt. Addig sem szerettem: rosszul vagyok tőle, alig csúszik le, drága és másnap is rosszul vagyok tőle. Én nem tudom magam elengedni tőle, sőt, merevebb leszek, mindig attól félek, hogy hülyeséget csinálok, nem nekem való.
Na már most, a legtöbb egyetemista, akit ismerek, naponta iszik. Nem mondok semmit, az ő dolguk, csakhogy antialkoholizmusomnak hála konkrétan nem is hívnak el sehová. Nem tudom, nem jó ilyen kevés embert ismerni, alig van kihez szólni. Ha valakivel jóban is leszek, az ideiglenes, amíg össze nem ismerkedik másokkal, vagy nem jönnek a már-barátai, vagy nem megyek el egy ilyen összeröffre, ahol versenyt isznak az emberek. Nézni jobban utálom a részegeket, mint annak lenni...
Keresem a normális embereket, de ők nem keresnek engem. Sokaktól kifejezetten tartok, pártól még a hideg is kiráz. Vannak nagyon aranyos emberek, de akikkel eddig igazán össze tudtam ismerkedni, mind felsőéves és alig van közös óránk. Akiket ismerek is a városból, kevesen vannak és alig érnek rá, vagy egyáltalán nem is keresnek. Ez az első nagyobb csalódásom a költözés után: kicsit magányos vagyok. Embereket kellene megismerni, de hol? Olyan esetlennek érzem magam, a gimiben ez nagyon nem így volt.
Azért majd csak összeszedem magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése