Külföld vs. Magyarország

Nem is tudom, hogy kezdjem. Elég ambivalens érzéseim vannak jelen pillanatban. Amikor Pesten vagyok, jó, szeretek ott lenni nagyon. Ott még vannak olyanok, akiknek nem az elégedetlenség és mindentudás fröcsög a szájából, hanem próbálnak valami jót csinálni. Aztán amikor hazajövök és anya nekiáll a nagy magyarellenes beszédeinek, mindig megingok; nagy hatással van rám még mindig. Valahogy sosem tudok érvelni ellene, pedig elég sok határozott érvem lenne Magyarország mellett. Merthogy én szeretnék itthon maradni.
Tényleg elég katasztrofális a jelenlegi helyzet. Mindenki el akar menni, megy a károgás, az anyázás, mindenki mindent jobban tud a másiknál és egyre jobban esik szét a nemzet. Pedig szerintem a magyar nem egy rossz "fajta" és ezt úgy mondom, hogy a fél családom osztrák és a határ közvetlen közelében élek. Azoknak, akik a nagy osztrák álmot hajszolják azt tudom csak mondani, hogy milliószor gondolják meg, hogy tényleg megéri-e feladni az otthont a kinti életért. Ott sem kolbászból van a kerítés, a külföldieknek sokkal többet kell ott dolgozni és felmutatni, mint egy ottaninak. Az elmúlt három év alatt telítődött a munkapiac, vérre menő verseny megy egy-egy kinti állásért, de az is csak úgy éri meg igazán, ha az ember itthon él és ingázik, ami elképesztően fárasztó és ha nem fizetik a vonatot vagy a benzint, nem feltétlen éri meg. Kint élni meglevő tőke nélkül szintén esélytelen, egy átlag albérlet 500 euróba kerül és még arra megy a rezsi. Az ország keleti és északi részéről özönlenek be az alsó-középosztálybeli szakmunkások óriási reményekkel, de már nekik sincs hely. Egyszerűen nincs hely! Pedig aztán ott tényleg nagy a gubanc. Azt hiszik, itt majd jobb lesz minden, eladják a házat és ideköltöznek egy lyukba, ahol se fűtés, se víz... Megérte?
A cigánykérdés is óriási probléma, én nem hiszek abban, hogy annak a 3-4 millió adófizetőnek kellene eltartania a nyugdíjasok mellett a kisebbségeket is, de most nem akarok ebben a kérdésben állást foglalni, érzékeny téma, maradjunk annyiban, hogy nem szimpatikus ez a hozzáállás.
Itt, Sopron környékén minden az osztrákokról szól. Mi megyünk hozzájuk dolgozni, ők hozzánk jönnek nyaralni. Ez három évvel ezelőtt remek volt, mostanra viszont Sopron már majdnem hogy drágább, mint Budapest, sőt! Nem csak azért utálok itt lenni, mert utálom az itteni embereket, hanem mert itt a legnagyobb a szája mindenkinek. Persze azok a leghangosabbak, akik egy hétnél többet sosem töltöttek el külföldön, az is csak nyaralás volt. Aki kimegy az UW-re tanulni, annak lesz esélye tényleg jó állást szerezni kint, de már az első évben kiszelektálják a társaság háromnegyedét, mert nincs hely és nyilván nem a magyarokat fogják előnyben részesíteni, főleg, mivel az osztrák egyetemeket teljesen az állam tartja el.
Tehát mi a megoldás? Nem tudom. Én viszont egyelőre úgy gondolom, hogy mindent megteszek azért, hogy felépíthessek egy saját egzisztenciát itthon. Ha nem megy itthon, külföldön pláne nem fog, ezt vésse bele mindenki jól a fejébe. Aztán azt is, hogyha itthon kitaníttatta őt az állam az adófizetők pénzéből, nem biztos, hogy rögtön fogni kell a cókmókunkat, legalább próbáljuk meg. Nem azt mondom, hogy mindenki menjen tönkre a hazáért, én sem így gondolom, de ha én elmegyek, az azért lesz, mert nem érzem magam itthon otthon, nem azért, mert "itt minden szar", vagy mert "itthon semmi sincs", vagy mert "mindenhol máshol jobb", mert nem. Csak körbe kell nézni a világban. Pénztelennek lenni mindenhol rossz. Mindenhol voltak már problémák és rengeteg helyen most is vannak. Ha itthon az nem tetszik, hogy nem fizetnek meg, vagy hogy barmok irányítják az országot, jelezném, hogy szegénynek lenni mindenhol szörnyű és az sem igaz, hogy máshol nem lopnak. Mindenhol lopnak, csak nem úgy, mint itthon, egyik pillanatról a másikra, hanem szépen lassan, nem feltűnően. De nem baj, az akkor is sokkal jobb, nem?
Ez nem csak üres fecsegés, én ezt látom, ebben élek! Nyelvtanulás miatt voltam már Németországban, egy óvodában, azt hittem, megőrülök! Rengeteg buta és büdös gyerek. Van, aki hetekig nem fürdik. Itthon voltam óvodalátogatáson, önkénteskedni. Két 5 éves gyerek volt ott, aki még nem tanult meg beszélni, mindkettőnek egyik szülője osztrák.
Nem tudom. Biztos mindenki mást tapasztal és mindenki azt veszi észre, amit akar, de én magyar emberek között érzem jól magam. Nem tudok meglenni olyan mellett, aki rendszeresen "mert ez Magyarország" megjegyzéseket tesz. Fájdalmas, de tény, hogyha nem tetszik, el lehet menni, de ember legyen a talpán, aki megcsinálja. A könyökömön jön már ki ez az egész és tényleg elegem van a sok károgásból. Csinálj jobbat, csinálj többet, dolgozz meg érte, ne várd, hogy a sült galamb a szádba szálljon. Aztán ha már sokadszorra nem jött össze, lehet picsogni, de ne a lehetetlent várjuk már el! És nézzünk körbe. A világgal van a nagyobb baj, az emberekkel. Aztán meg miért három-négy másik országhoz hasonlítjuk magunkat, amikor még van vagy 150 ország, ahol szintén nem túl rózsás a helyzet és rengetegen inkább ide vágynak? Minden viszonylagos.

Ideje elkezdeni élni!

Mármint, csak a magam módján!
Élvezni akarom végre ezt a várost. Keresek hangulatos kávézókat, ahol senkit sem ismerek. Leülök olvasni valami random padon a Duna partján. Keresek jó turikat. Végigmegyek a 2-es villamos vonalán, amit a National Geographic a világ egyik leggyönyörűbb villamosútjának választott. Bekapcsolom az iPodot, Josh Rouse-t hallgatok és megtanulom élvezni a pillanatot!
Olyan jó érzés, hogy végre megtehetem!

Francokat fogom befejezni azt a hosszú posztot,

már leírtam a lényeget!
Így, egy hónap után már azért tudok írni pár dolgot a suliról.
Amióta apa inni kezdett, én egyáltalán nem iszok alkoholt. Addig sem szerettem: rosszul vagyok tőle, alig csúszik le, drága és másnap is rosszul vagyok tőle. Én nem tudom magam elengedni tőle, sőt, merevebb leszek, mindig attól félek, hogy hülyeséget csinálok, nem nekem való.
Na már most, a legtöbb egyetemista, akit ismerek, naponta iszik. Nem mondok semmit, az ő dolguk, csakhogy antialkoholizmusomnak hála konkrétan nem is hívnak el sehová. Nem tudom, nem jó ilyen kevés embert ismerni, alig van kihez szólni. Ha valakivel jóban is leszek, az ideiglenes, amíg össze nem ismerkedik másokkal, vagy nem jönnek a már-barátai, vagy nem megyek el egy ilyen összeröffre, ahol versenyt isznak az emberek. Nézni jobban utálom a részegeket, mint annak lenni...
Keresem a normális embereket, de ők nem keresnek engem. Sokaktól kifejezetten tartok, pártól még a hideg is kiráz. Vannak nagyon aranyos emberek, de akikkel eddig igazán össze tudtam ismerkedni, mind felsőéves és alig van közös óránk. Akiket ismerek is a városból, kevesen vannak és alig érnek rá, vagy egyáltalán nem is keresnek. Ez az első nagyobb csalódásom a költözés után: kicsit magányos vagyok. Embereket kellene megismerni, de hol? Olyan esetlennek érzem magam, a gimiben ez nagyon nem így volt.
Azért majd csak összeszedem magam...