hogy ha már egyszer megcsinálta, ha már egyszer szenvedett érte és megkapta, amit akart, nem esik vissza még egyszer.
Elég volt ez a pár hét letargia, és kövérebb vagyok, mint valaha. Az előbb néztem bele a báli képeimbe, de gyorsan ki is léptem. Megint nem állok mérlegre, hogy ne keljen szembesülnöm a valósággal, de a csokit nem teszem le. Nem mozgok. Tavaly ilyenkor szép voltam. Most szörnyen érzem magam a bőrömben. Ráadásul ahogy elnézem Őt magam mellett... Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy mit keres ő még mindig itt...
Zseniális! Végre, amikor már kezdem jól érezni magam, valami más miatt aggódhatok.
Hogy nem vettem eddig észre, hogy nagyobb lettem, mint valaha? Nem gondoltam volna, hogy ennyire jogosan nyávogok a súlyom miatt... Kezdenem kell magammal valamit, ennek nem lesz jó vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése