Újra megtaláltam önmagam. Olyan érzés kicsit, mintha hazaérkeznék.
Az egész világ ellenem van, én mégis boldog vagyok.
Megbolondultam! :)


Amy Winehouse - Help yourself

Velem túl egyszerű.

Ezért nem kellek senkinek?

Cuki

Az első szó, ami az embereknek eszükbe szokott jutni rólam, amikor meglátnak.
Könnyű préda. Ez talán a második. Vagy naiva, esetlen ostoba, szőke, egyszerű... Szép.
Ilyenkor érek a legtöbbet.
De aztán rájönnek arra, hogy nem minden az, aminek látszik.
A szavaknak súlyuk van, a tetteknek következményeik. Az emberek hazudnak, játszanak és sosem azt akarják, amire igazán szükségük van. Szenvednek, harcolnak, bántanak, csalnak és folyton megbotlanak, meghasonlanak, feladják a küzdelmet és az egyszerűbb utat választják; elfelejtik, hogy együtt minden könnyebb.
Amikor rájönnek, hogy valójában átlátok a szitán, már kevesebbet fogok érni. Mert valaki minél nagyobb személyiség, minél több mindent tud magába fogadni és feldolgozni, annál kevesebbet ér mások számára. Mert már nem igazán lehet őket használni.
Igazából nem zavar, így működünk. Én csak attól félek, hogy mások emiatt nem hisznek magukban. Pedig ezek a használhatatlan emberek a leghasznosabbak.
A mozgatórugók.
Az igazi emberek.

Örültem,

hogy végre találkoztam egy ugyanolyan lánnyal, mint én. Aki nem adja magát könnyen, aki többet vár, többet akar és gondolkozik, mielőtt cselekszik.
Most már nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen-e, mert naiv, vagy már csak megszokásból nem adja magát könnyen. Csapong, hullámzik, mindig másba szerelmes, de szerintem ez nem ad arra okot, hogy eszetlen legyen. Folyton más szájában látom, kompromittáló képeket csinál magáról és ostobán viselkedik. Erről szól a kamaszkor? Hogyan legyünk minél feltűnőbbek? Nem eszünk, hogy sajnáljanak? Panaszkodunk, hogy a középpontban lehessünk?
Úgy tűnik, tényleg ez kell a népnek...
Mi ez?
Olyan prűdnek érzem magam, pedig tudom, hogy nem vagyok az! Vagy mit tudom én, a mai világban szerintem az én világnézetem enyhén szólva konzervatívnak számít.
Ilyennek kéne lennem nekem is? Drámázzak? Hisztizzek? Mondjak butaságokat? Meghasonulás nélkül már el sem kezdődhet az életem?
Nem tudom, hogy én vagyok-e rossz helyen, vagy csak egyszerűen a világ romlott el.