Az az én nagy bajom,

hogyha elkezdek írni, egyszerre MINDENT le akarok írni és SOHA nem érek a végére semminek, vagy ami rosszabb, inkább el sem kezdem.
Lényeg a lényeg, minden rendben. A hosszú bejegyzés még szeptember hónapban ki fog jönni, cserkészbecsszó. Budapesten élek, egyetemre járok, munkát keresek és boldog párkapcsolatban élek. Nincs honvágyam, de amióta elköltöztem, sokkal jobban megvagyok a szüleimmel. A kutyám és a barátnőm hiányzik a legjobban. Fura ez a sok helyzet, ez a sok ismeretlen ember és hely, de élvezem. Végre azt csinálhatok, amit akarok. Ez nem mindig jó, de valamikor át kell esni a tűzkeresztségen...
Átlagos lett az életem. Anya továbbra sem a legjobb szülő, nem épít, inkább csak folyton rombol. Viszont amióta csak kéthetente látjuk egymást, hihetetlen jól megvagyunk, alig veszekszünk. Apa nem iszik, egész normális mostanában, bár érezhető, hogy nincs vele minden rendben, ez a három év eléggé leépítette az agyát. Az nagyszüleimmel csak a baj van, semelyik sem tölti be a klasszikus nagyszülő-szerepkört, az egyik rosszabb, mint a másik. Nem akarok távol maradni tőlük, de azért ha lehet, kerülöm a kontaktot. Nem szép dolog, de érthető. Az apám szülei nagyon sokat segítettek a költözésnél, a fél konyhát nekik köszönhetem, ha nem az egészet. Ennek megfelelően zsarolnak is, mindenbe beleszólnak és mindenre kíváncsiak, szóval megvan ennek is a böjtje. A másik már csak nagymamám nagyon beteges, de nem pihen és egyre furább dolgokat csinál és mond, de egyelőre csak az idegeinket őrli fel, különösebb nagy probléma nincs vele.
Kevés embert hagytam magam mögött. A családom és egy szem barátosném maradt csak otthon, azon kívül mindenkim itt van. A lakótársam egy exosztálytársam, nagyon jól megvagyunk, bár azért érezhetően nehéz összeszokni. Neki sokszor van honvágya, hiányzik neki mindenki, ráadásul még nem is ismer sok embert innen, szóval kicsit el van veszve, de próbálok nem összeférhetetlen lenni, hanem inkább segíteni őt. Mondjuk már most félek, hogy a nyáron nem lesz hajlandó fizetni a lakbért, márpedig egyedül ezt nem fogom tudni állni, de haza nem akarok menni. Rengeteg cuccom van itt. Ő most szerelmes lett, Amerikába akar menni, amilyen gyakran csak tud, az apja lakik ott. Most nyáron volt kinn nála először, eléggé irigylem...
Tehát, száz szónak is egy a vége, jól vagyok. A barátomról majd még írok, a fogyókúrámról meg blogot indítottam, bár nagyon nem vagyok vele uptodate, de azért igyekszem. Ő piszkál most már a legtöbbet, nem is anya, mert amilyen komolyak az elhatározásaim, olyan hamar el is felejtem őket és kezd emiatt már nagyon ideges lenni. Na, de ez már tényleg más lapra tartozik!
Fürdök-fekszem, hosszú napom lesz holnap!

Budapesttel két baj van:

Az egyik az, hogy sok a csöves, a másik pedig az, hogy zabálja az időt, de hihetetlenül. Nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen elfoglalt. Talán amikor dolgoztam. Rettenet! A hétvégén hazamegyek, elvileg lesz egy csomó szabadidőm, remélem, végre be tudom fejezni azt az irgalmatlan hosszú bejegyzésemet, amit már vagy három hete írok...
Kitartás nektek is meg nekem is, hamarosan mindent elmesélek!

Készül

néhány nagyon hosszú bejegyzés, nem felejtettem el a blogot, csak rengeteg volt a dolgom! Igyekszem!